Oldalak

2010. november 22.

Interjú Patriciával - Lydia újság

Végre otthon!
Érzelmes utazás a legendás Kelly Familyvel

Rómában Patricia családja mindent elveszített - egészen a hangszereikig. Így az szüleiknek 10 gyerekkel nem volt más választásuk, mint utcazenészkánt pénzt keresni. Az ugródeszka a 2 és fél éves európai turnéhoz és a legendás sikerhez Kelly Familyként. Azóta Patricia volt énekes, dalszerző és zenekarmenedzser, szinte minden, amit csak ember kívánhat. Világszerte adtak Kellyék koncerteket, számtalan stadiont megtöltöttek, Bécsben 250ezres közönség előtt volt a legnagyobb élő fellépésük, eladtak 16 millió lemezt, 48 arany- és platinalemezt kaptak.
Rómában Patricia alig 6 éves volt. 30 évesen majdnem apáca lett. Ma 2 gyermek édesanyja és boldog feleség. De Patricia nehéz időket is átélt. Olvassa el, hogyan okozott fordulópontot az életében egy baleset és hogyan sikerült otthonra találnia!


- Patricia, ön Spanyolországban született, Írországban élt és remekül beszél németül. Valójában honnan származik?
- Spanyolországban születtem. A szüleim ír származásúak és 1964-ben jöttek Amerikából egy kis spanyol faluba. Később több országban is éltünk, például Franciaországban, Hollandiában, Írországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Németországban is éltem 10 évet. A dédapám mint 17 évesen érkezett Írországból Amerikába egy szál hegedűvel a hóna alatt.

- Szóval a zene mindig is része volt a családjának?
- Ó, igen. Apám mindennél jobban szerette a zenét, akkor is, ha nem tudta a ritmust tartani. (nevet) Ezért tanultunk meg gyerekként mindannyian hangszeren játszani. Egyszer egy barátunk meghívott minket egy esküvőre zenélni, és annyira megtetszett az embereknek, hogy újra és újra hívtak minket. Sosem terveztük, hogy profi zenészek leszünk. Csak a magunk örömére zenéltünk.
Alakítottunk egy kis bandát és egyre többször kaptunk meghívást születésnapokra és esküvőkre, később városi ünnepekre és egyre több helyre. Végül édesapám azt monda? Nem tudok minden egyes hétvégén valahova elutazni veletek fellépni és mellette dolgozni is. Ez túl sok! Mit tegyünk?" Mi, gyerekek azt válaszoltuk: "Zenélni szeretnénk!" Ezért hát édesapám feladta a sikeres régiségkereskedését, amit nagyon-nagyon szeretett. "Oké," gondolta "fejest ugrunk!"

- Tizenkét évesen édesanyját rákos betegség miatt elvesztette. De önök tovább énekeltek a családdal.
- Ez volt édesanyánk utolsó kívánsága: "Keep on singing!" (Énekeljetek tovább!) Ez egy fogadalom volt számunkra. Tovább turnéztunk és egyre ismertebbek lettünk.

(Részlet a Lydia című újság 2010/4-es kiadásából)
http://www.lydia.net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése